Mit hoz a holnap?

Nos...
Apum megműtötték, pén pedig holnap reggel 8ra megyek be kórházba gipszlevételre és kontrollröntgenre...
Meglátjuk melyikből mi sül ki...
Csak remélni tudok...

Már félek jól érezni magam...

Azt hittem a mai napo csak egy átlagos nap...
De nem... egyik nap sem átlgos az nyémek közül...
Reggel felkeltem megbeszéltük apámékkal, hogy hogy lesz a hétvége majd ők kimentek a hegyre én meg nekiálltam letisztázni egy beadandómat .
Közben msn-en beszélgettem pár ismerősömmel, majd elindultam a találkozóra amit pá hete beszéltem meg egy régi barátommal...
Több mint 5 órán át egy régi barát társaságában... csak úgy repült az idő és minden tehertől, gondtól mentesen jól éreztem magam.
Hazaérve láttam, hogy apámék voltak már itthon... furcsának találtam és nem értettem hová lehettek...
Aztán csörgött a telefonom... anyum hívott, hogy merre vagyok, hazaértem e már...
Kérdeztem merre vannak de azt mondta önnek máris... rákérdeztem újra de megint csak azt mondta, hogy hamarosan itthon vannak...
Én nsívsn gondoltam hogy találtak végre egy autót amit meg is vettek ( már hetek óta "vadásznak" ), de nem.
Anyum mikor megjött egy papart tartott magánál... elvettem ... azt hittem adásvételi szerződés de nem... ambuláns lap volt... apum nevével...
Ismét egy baleset érte... csak úgy összecsuklott és azóta nem tudja a jobb térdét hajlítani...
A kórházban azt mondták valószínűleg a porc sérült és ha keddig nem tudja bemozgatni a lábát ismét műteni kell...
Miért van hogy ha egy csöppet is jólérzem magam utána koppanok?
Miért van minden kis domb után egy hatalmas szakadék?
Miért...
És most apám a másik szobában fekszik pihenteti a térdét ... én itt vagyok és pihentetem a törött kezem és mindketen kortyolgatjuk a sörünket.
Micsoda idilli kép...
Az élet nem nehéz, csak nincs rajta fogás...
Lehet nem nehéz, de szivat...
Nah a söröm elfogyott így a bejegyzésnek is vége szakad...
Folyt köv.